1966 
Dr. Harnos Imre 10 év után először jön haza Magyarországra Ausztráliából és kezdi el a kempo tanítását. Az edzések titokban, poros pincékben zajlottak.

1967 április 2.
Dr. Harnos Imrét kiutasítják Magyarországról, mivel a Kempo oktatását állam ellenes cselekedetnek minősítik.

1969 
Dr. Harnos újra Magyarországra jön és újraszervezi a megmaradt csapatot, majd végül a rendvédelmi hatóságok ismét távozásra szólítják fel. Az edzések kora reggel és esténként a szabadban, a Városligetben zajlottak.

1975 – 1976 
Dr. Harnos viszonylag hosszabb időt töltött el Magyarországon, és ekkor már megvalósulhatott az első tornatermi edzés is. A Mélyépterv S. K. Sütő utcai edzőterme volt az a hely, ahol mindezlezajlott.

1981 
Dr. Harnos 8 hónapot töltött Magyarországon és távozásakor öt embernek adományozott Instruktori (edzői) dan fokozatot: Dr. Szacsky Mihály, Koncz János, Dr. Borbély Attila, Bacsa János, Szegedi János Tamás. Mind az öten már más stílusban (karate, judo) tanult előképzett-séggel jöttek és kezdtek el Kempo-t is tanulni. Ettől az évtől (Szegedi János Tamás vezetésével) mondható a ( Zen Bu Kan ) Kempo is meghonosítottnak Magyarországon. /Mgj. A Zen Bu Kan stílusmegjelölés csak 1993-tól kerül hivatalosan is használatba ill. Mo.-n 1995-től./

1982 
Koncz János visszatér a korábbi stílusához és az All Style Karate képviselője lesz, Szegedi János Tamás pedig Angliába majd onnan Ausztráliába vándorol és telepszik le. Egy ideig Dr. Borbély Attila vezetésével él tovább a Kempo – akinél sokat tanult többek között Juhász Ferenc, valamint esetenként Várszegi Rudolf is – majd ő is korábbi sportága a judo felé fordul vissza.
A Kempo vezetése így a vezetők nélkül marad csapatból két emberre, Várszegi Rudolfra és Juhász Ferencre marad, akiknek az állhatatos munkájának köszönhetően további fejlődésnek indul a Kempo. Ezen a nyáron Dombóváron, Várszegi Rudolf vezetésével megrendezésre került az első edzőtábor.

1984 
Dr. Harnos Imre ismét hazalátogat és szinte csak a véletlennek köszönhetően, akad rá a teljesen új helyszíneken és új tanítványokkal működő Kemposok csapatára.

1985 
Az első magyarországi Dan vizsga melyen Várszegi Rudolf és Juhász Ferenc tettek vizsgát Sho Dan fokozatra. A két frissen vizsgázott mester egyben a vizsgáztatási jogot is megkapta a nagymesteről így innentől kezdve a népszerűsödés és a fejlődés gyorsabb iramban történhetett. Az 1982-ben alakult Magyar Karate Szövetség, All Style Szakbizottságán belül, 1985-ben bejegyezték a Kempo szakágat is Várszegi Rudolf vezetésével. A bejegyzéskor már 4-5 klub működött Magyarországon.

1987 
Szurkos Imre tesz vizsgát Sho Dan fokozatra. Szurkos később a Jiu–Jitsuval kezd aktívabban foglalkozni és nem halad tovább a kempo útján.

1988 március 
Juhász Ferenc, Dr. Harnos segítségével Ausztráliába utazik, ahol Ni Dan fokozatra tesz vizsgát a nagymesternél, majd egy héttel később Canberraban az Ausztrál Ju-Jitsu Szervezet vizsgabizottsága előtt tett vizsgát Sho Dan fokozatra Ju- Jitsuból is. Ausztráliában tartózkodása alatt két szeminárium levezetésében is segédkezik Dr. Harnosnak.

1989 
Lévai László tesz sikeres vizsgát Sho Dan fokozatra Dr. Harnos előtt Magyarországon, majd egy héttel később Ju-Jitsu-ból tesz Sho Dan vizsgát szintén Dr. Harnos előtt.

A Zen Bu Kan Kempo kialakulása

A Kezdetek
Amint lementünk a poros pókhálós pincébe, a dohos szag volt az, ami annyira megütött, hogy elfelejteni nem igen lehet. Egy szál gyertya pislogott a falon, ami elég homályosan világította meg a sötét pincét körülöttünk. A srácok, akik körülöttem álltak, igencsak elérzékenyültek, mivel tudatában voltak, hogy egy sporttörténelmi pillanatban van részük. Szinte remegve várták a pillanatot, hogy megtanuljanak úgy “verekedni”, hogy annak értelme és ereje legyen, fel tudják venni a harcot azokkal az erokkel szemben, amik körbe veszik oket, mindezt úgy, hogy értelmet is találjanak benne. A dohos pincében elkezdodött az elso Kempo edzés.
Szóval, az elso ütés!
Hogyan kell tartani az öklöt, hogy olyan erovel tudjál ütni, hogy még az ellenfeled unokája is emlékezzen rá?
Elkezdtünk nyújtani, nekitámaszkodtunk a vizes téglafalnak, majd jöttek az izzadság nyomai az arcunkon, testünkön, hihetetlen szenvedéllyel és tudásszomjjal tanultak, mindent tudni akartak. Nem csak fizikai és gyakorlati dolgokat akartak tudni, hanem a lelki és mentális hátterét is meg akarták ismerni a dolgoknak, tökéletes és komplex tudást kerestek és ennek megfeleloen edzettünk. Az elso ütés, az elso rúgás, majd a második, harmadik és így tovább.
Jöttek és jöttek, soha nem fogytak ki a kérdésekbol, és Én soha nem fogytam ki a válaszokból. Sokszor a házmester szólt, hogy elég már a kiáltozásból, mivel az óra már jócskán éjfél után járt! Igen sokszor ismételtük meg ezeket a kellemes estéket, hétköznap és a hétvégéken.

1966
December eleje volt, a pincébol kinézve csak a fehér havat lehetett látni, amit az ablak elé hordta a szél. A fehérség a tisztaság! Örömmel néztük a koszos sötét pincébol! A srácok, akik azért jöttek el hozzám, hogy megtanuljanak verekedni, pár hónap múltán, az addig számukra ismeretlen és nem látott dolgok elsajátítása után, hihetetlen nagy változáson mentek keresztül. Ma már nem akarták minden áron megverni azokat, akik kötekedtek velük, hanem átfogni a kötekedo vállát és szembenézve vele?
Ott a poros pókhálós pincében megváltoztak a srácok, de velük együtt én is. Az az óriási különbség, hogy végre otthon, magyarul magyaroknak adhattam át azt a tudást, amit külföldön volt szerencsém megtanulni, és hazahozva igazi magyar módszerrel, nemcsak erovel, hanem szívvel-lélekkel tudtam átadni, amit mindannyian megértünk, hiszen magyar srácok vagyunk .
A srácok, akikkel hosszú hónapok után, hihetetlen nagy bunyókat vágtunk le a pincében, – sajnos a nevük már csak homályosan maradt meg emlékeimben – mind elhagyta Magyarországot, és külföldön telepedett le.
Április másodikán kitessékeltek feleségemmel együtt, mivel nem lett volna szabad ilyen nyugatias dolgokat tanítanom a magyar fiataloknak…. Két évvel késobb újból visszajöttem és azokból, akik megmaradtak, ismét csináltam egy kis csoportot, és ismét elkezdtük az edzéseket, de már kint a ligetben, kora hajnalban, vagy késo este, hogy ne nagyon lássanak minket. Ismét behívtak a külföldieket ellenorzo hivatalba, és a tudtomra adták, hogy a tevékenységem nem kívánatos, ezért azonnal fejezzem be a KEMPO oktatást Budapesten. Ennek ellenére, a kora reggeli és késo esti edzések nem szuntek meg kint a ligetben. Késobb megint nyomatékosan megkértek, hogy távozzak az országból, és ne neveljek több disszidenst.

Jött 1976!
Dönto év volt, hiszen húsz évvel a forradalom után, ismét huzamosabb idot töltöttem otthon. Most már egy csapat volt, aki várt, egy iskola kis tornatermében. Egyik téli késo délután, amint befordultam a sarkon nagyobbacska tömeget láttam állni az iskola elott. Amint elmentem mellettük összesúgtak “Itt jön, megjött”, majd belépve a tornaterembe, annyian voltak, hogy nem lehetett megmozdulni. Sajnos, a már bennlévok felét ki kellett küldeni, hogy rendesen elférjünk, és dolgozni tudjunk. Aznap este 6-8-ig , megtörtént az elso hivatalos tornatermi edzés! Az edzés alatt, ki-kinézve a pinceablakon láttam az arcokat a hóesésben, ahogy a koszos ablakon néznek befelé, és csak figyelnek, figyelnek. “Mester, még egyet, még egyet!” – hangzott a kérés, És ez így ment reggel 4-ig, mikorra elfogyott kint a sok fázós gyerek, a hó meg csak esett szakadatlanul! A KEMPO ment elore a sok új tanítvánnyal.
Azok, akik már, komolyan dolgoztak, most már várták a következo évet, hogy ismét jöjjek, és tovább bovítsem a tudásukat. Szüleim nem igen értették, hogy a fiuk többet van otthon a KEMPO miatt, mint miattuk.

1981
Ebben az évben igén sokat, nyolc hónapot voltam otthon, ez alatt tanítottam a srácokat, akiknek most már volt egy vezetojük, Szegedi János Tamás.
Tamás Judós volt, aki emellett karatézott is, és elvállalta a karate tanítását is. Ezáltal a klubbon keresztül, beindult hivatalosan is a munka.
Úgyszintén itt szeretném megköszönni régi JUDO mesteremnek, Dr. Galla Ferencnek, hogy lehetoséget adott az olyan küzdosportok elindulásának, mint a karate. Ekkor már, több stílus is muködött, de én most csak a KEMPO-ról írok.
Tamással éjjeleken át beszélgettem, tanítottam és átadtam neki mindent, amit csak lehetett, mindent leírt, lépésrol-lépésre. Nagyon sokat köszönhet neki a jövo generációja. 1982-ben Tamás Angliába szökött, majd onnan áthoztam Ausztráliába. Itt még sokáig dolgozott velem, de az évek…
Tamás távozása után úgy nézett ki, hogy a KEMPO abba marad. 1984-be visszamenve a régi tornaterembe, már egy másik stílus edzései folytak, melynek vezetoje azt mondta, hogy a KEMPO-nak vége, megszunt. Megkerestem régi barátaimat, akik másféle stílusokat vezettek és ok is ugyan ezt mondták, hogy a KEMPO-nak vége. Órákat jártam a sötét hideg utcákon magamban gondolkozva, hogy hogyan történhetett meg mindez, ennyi munka, csak így kárba vesszen, így legyen vége…
Egy nap becsengettek és bejött Rudi! A Várszegi Rudi! Bemutatkozott és azt mondta. A KEMPO-nak bizony nincs vége, sot nagyon komolyan mennek a dolgok. Hárman közülük, indultak Full-ban és igen jó eredményeket értek el. Megtartottam az elso edzést. Ott volt a Várszegi Rudi, a Juhász Feri, meg a Szurkos Imre és én átadtam a formagyakorlatokat és egyéb technikákat. A következo évben, újra ott voltam közöttük és megcsináltuk az elso vizsgákat. Ekkor már, sok új tanítvány is volt közöttük, így Lévai László is, aki az elso kyu-ért vizsgázott. Várszegi Rudi lett a KEMPO hivatalos vezetoje, és abban az évben, az ausztrál és a magyar KEMPO-sok együtt szilvesztereztek Lajos forrásnál. Késobb, Juhász Ferenc lett a KEMPO választott vezetoje, o vitte tovább a KEMPO-t. Táborok, vizsgák szervezetten jöttek idoszakonként. Ezután, Lévai László lett a KEMPO megválasztott vezetoje, most már a Világtanács beleegyezésével. Különbözo hivatalos nemzetközi szervek is elismerték most már a Zen Bu Kan Kempo-t, mert szerte a világon minden kontinensen bizonyította, hogy érdemes felnézni rá! Lévai László renshi vezetése alatt igencsak virágzásnak indult KEMPO. Magyarországon versenyek tömkelege, helyi, nemzeti, nemzetközi versenyek szervezése, valamint nagyszámú versenyen való részvételünk bizonyítja eronket és fel készültségünket!
A Zen Bu Kan Kempo Szövetség által rendezett versenyek, immár világszerte ismertek és elismertek, olyan nagymesterek elismerését kivívva, akik semmilyen stílussal szemben nincsenek elhívatva, éppen ezért ítéletük igazságos és oszinte. Ezek a nagymesterek min nagy elismeréssel beszélnek a magyar Kempo-sokról. Tiszta szívbol és örömmel mondhatom, hogy ez az elismerés csak rajtatok múlik és csak magatoknak köszönhetitek Legyetek büszkék arra, akik és amik vagytok! A gondolkozásotok legyen mindig nyitott, mindenkinek meg kell adni a lehetoséget a tanulásra és a bizonyításra! Meg kell adni a lehetoséget akkor is, ha sem úgy mozog, nem úgy rúg mint te, vagy máshogy gondolkodik, más a vallása, más a borszíne! Mindenkinek joga van megmutatni mire képes. Ne bíráskodj mások felett, ne legyél elfogult, mindenben keresd a jót, hidd el, meg fogod találni! ló érzés volt mikor Olaszországban, csak egy ausztrál fiú állt, mert egyedül volt az országból és ti felsorakoztatok mögé, hogy ne legyen egyedül!
EZ A KEMPO!
Mindegy, hogy hol vagy, ha egy kempo-s van a közeledben, nem vagy egyedül!
Gratulálok Nektek, azokhoz amit elértetek, ezeket csak Ti értétek el senki más, csak magatoknak köszönhetitek!

Dr. Harnos Imre HANSHI